Állandóan írjuk
privát idusa
Nagy Zsuka
Talpra magyar reggel. Kemény idő, hó, vagy havas eső. Nem is tudom. Serceg, rezeg az m1. Megigazítom a kistévén az antennát. Mindig megnézem az ünnepi műsort. Innen vidékről, hogyan is csinálják ott fent. Méltó-e a korabeli pesti magyarok istenéhez az ünnepi műsor, a Nemzeti Múzeum előtt? Bár általában egyáltalán nem vagyok elragadtatva Pesttől, tetszik a műsor. Jó. Egyébként tetszeni szokott. Most egy tanár és kisdiákjai a főszereplők. 30 lélek egy élet felelőssége. Valami ilyesmit is énekelnek. De lehet, túlpatetizálom. Mindenesetre érdekes, hogy a meg-és átvert, a lebecsült tanárokról még ilye humánus-objektív képet tudnak adni, mint ami átjön…
Megerőszakolni egy verset
Lapis József
A városban, ahol élek, a főtéren minden nap tüntetés van 2006 szeptembere óta. Este hat és hét körül, nagyjából, jártamban-keltemben gyakran szónoklatba, dalolásba botlok. Az érces (nem egyszer borízű) beszédeket hazafias rockzene váltja, az ún. székely himnusz dallama is meg-megüti a fülemet. A templom előtti szoborcsoport ilyenkor föl van lobogózva a nemzeti trikolórral és a piros-fehér sávos zászlóval (utóbbival nem a város futballcsapata iránti elkötelezettségüket kívánják kifejezni a szervezők).
Megismerhető-e a múlt?
Kováts Judit
A múlt mindig is központi része volt az életemnek, a szakmám, a hivatásom és a szenvedélyem a mai napig. Levéltárosként két évtizeden keresztül hivatásszerűen kutattam a különböző korszakokat, az utóbbi években azonban, a forrásokon alapuló történettudománnyal szemben, egyre inkább az oral history felé fordultam, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy megragadjuk az élő emlékezetet, amíg még lehet.
Ami igazán lényeges
Mogyorósi László
„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” – gondolta Péter, elsőéves magyar-történelem szakos hallgató, és ha nem lett volna olyan nyomott hangulatban, bizonyára mosolyt csal arcára a felismerés, hogy itt a strandon Saint-Exupéry regényének szállóigévé vált mondata különös aktualitással bír. A testek pőrék, és a lényeg valóban takarásban lapul – vagy éppen domborodik. Az elmúlt év szerelmi kudarca ráébresztette a könyvmoly bölcsészt, mi is igazán lényeges az életben. Timi most új barátjával éppen a tengerparton tölti a forró napokat, míg ő ezen a vidéki strandon méregeti lopva a felhozatalt.
Az elszabadult alany
Gerliczki András
Kazárbokorban fordul a H35-ös. A buszmegálló közelében öreg, takaros porta kerítésénél csipkebokor áll. Rosa canina, avagy csipkerózsa, miszerint kutyarózsa. A bokor egyik fele a kertben, másik fele az utcán, középen a drótkerítés. Erős növény, két méter magas tüskegömb, némely ága gyermekcsukló-vastagságú. Tizenöt-húsz éve tán, hogy ledobta magáról a nemest, bizonyára gyenge volt az oltvány. Az első szabad évben buján nőni kezdett, tövét a kapa nem érte se innen, se onnan, s a csonkok mellett mindig hozott új ágakat. Aztán megszokhatták egyszerű, halványrózsaszín, ötszirmú virágait, ősszel tűzpiros bogyóit. Nincs már bántódása. Él, mert élni akar. Ágbogas lombja madarak menedéke, ő maga utca éke.
Párhuzamok
Kováts Judit
Néhány évvel ezelőtt úgy adódott, hogy egy hét leforgása alatt két ország két Károlyi kastélyában fordultam meg egymás után hamarjában. Nagykárolyba, az ősi fészekbe – lepusztult és elhanyagolt volt – egy delegációval látogattam, a pesti palotába – vörösben, zöldben, aranyban pompázott, márványburkolatai, kristálycsillárjai, velencei tükrei csillogtak, villogtak, ragyogtak, mint hajdanán – egy irodalmi fesztivál kedvéért mentem.
tovább »
Tojáséj
Gerliczki András
Tenyérnyi fekete könyvben olvastam először. Egysoros, Weöres Sándortól. Talán a legrövidebb magyar vers, címe sincsen, csak törékeny teste. Ha kimondom, mindenki hallja a „h”-t. Pedig az nincsen. tovább »
töredékek egy talált kötetből
Nagy Zsuka
Szeretem a pálinkát, ma reggel kóstoltam meg a több évvel ezelőtt a szeretőmtől kapott ágyas aszútörkölyt. Eszembe jutott a Sóstó, a Svájci-lak, a városban a Royal Szálló, a kis villamos, a konflisok, a kalapok, selyemruhák és öltönyök háza…
A napsütötte sáv
Gerliczki András
Hátam mögött koppanva zárul a váróterem fotocellás ajtaja. Lábam alatt már a kövezet szürkéje, ahogy az alkony színével kopottan, porosan összevegyül. Három lépésre fekszik egy ember. Mozdulatlanul, hanyatt. Majdhogynem nyugodtan, miként onnan három lépésre a padokon üldögélő utasok. Kimerevített filmkockában nézek körül, rémítő mozdulatlanság közepén. tovább »
v-i-d-o-o-r
Nagy Zsuka
Kinyílt az ajtó és bejött Ő, bohóckalapban és krumpliorral. Megölelt. Borszagát, borostáját több éve szeretem, életszeretetéből táplálkozom. tovább »



A lapszám Szerepfelfogás és történelmi tapasztalat címmel új tanulmányokat ad közre a kortárs magyar irodalom két neves szerzőjének, a marosvásárhelyi Kovács András Ferenc költőnek és Láng Zsolt írónak a munkásságáról. Miklós Eszter Gerda és Áfra János a Vidor Fesztiválról és Krasznahorkai László legújabb művéről értekeznek kritikáikban, Garai Péter a modern építészet nyíregyházi örökségéről ír, Darvasi Ferenc pedig arról beszélget, mit is jelent a család, a foci és a város egy Szpari szurkolónak. A szépirodalmi rovatban a Vidor Fesztiválon Kötelezők röviden, avagy 111 hírhedt regény címen bemutatott paródiaest szerkesztett szövegei olvashatóak, Grecsó Krisztián, Antal Balázs, Csabai László, Gerliczki András, Horváth Orsolya, János István és Karádi Zsolt tollából. Mogyorósi László nyíregyháza testvérvárosában, Iserlohnban járva írta naplóját, a lap gasztrokritikusa (Hasas Pasas) pedig rézbőrűnek álcázva magát az Irány Colorado Étterem roston sültjeit tesztelte, új drótszamarának, Futó Rózsának nyergéből.
Nyári számunkban olvasható a friss Rotary-díjas Darvasi László előszava Krúdy Gyula Franciaországban megjelent novellaválogatásához, írások a Borbély Szilárd verseire készült Halotti pompa c. színházi előadásról, tanulmány Mogyorósi László költészetéről. Közüljük a SZIRT kritikai beszélgetés-sorozatának legutóbbi, Nagy Zsuka kötetéről folyt diskurzusának írásos változatát, tanulmányokat Szabó Pál társadalomábrázolásáról és régészettel valamint történettudománnyal foglalkozó blogokról. Szépirodalmi rovatában Jász Attila, Balogh Péter, Ayhan Gökhan, Komor Zoltán, Fecske Csaba, Kácsor Zsolt és Kováts Judit írásai olvashatók többek közt.


