Állandóan írjuk

privát idusa

Nagy Zsuka

2010. március 16. kedd

Talpra magyar reggel. Kemény idő, hó, vagy havas eső. Nem is tudom. Serceg, rezeg az m1. Megigazítom a kistévén az antennát. Mindig megnézem az ünnepi műsort. Innen vidékről, hogyan is csinálják ott fent. Méltó-e a korabeli pesti magyarok istenéhez az ünnepi műsor, a Nemzeti Múzeum előtt? Bár általában egyáltalán nem vagyok elragadtatva Pesttől, tetszik a műsor. Jó. Egyébként tetszeni szokott. Most egy tanár és kisdiákjai a főszereplők. 30 lélek egy élet felelőssége. Valami ilyesmit is énekelnek. De lehet, túlpatetizálom. Mindenesetre érdekes, hogy a meg-és átvert, a lebecsült tanárokról még ilye humánus-objektív képet tudnak adni, mint ami átjön…

tovább »

Megerőszakolni egy verset

Lapis József

2010. március 1. hétfő

A városban, ahol élek, a főtéren minden nap tüntetés van 2006 szeptembere óta. Este hat és hét körül, nagyjából, jártamban-keltemben gyakran szónoklatba, dalolásba botlok. Az érces (nem egyszer borízű) beszédeket hazafias rockzene váltja, az ún. székely himnusz dallama is meg-megüti a fülemet. A templom előtti szoborcsoport ilyenkor föl van lobogózva a nemzeti trikolórral és a piros-fehér sávos zászlóval (utóbbival nem a város futballcsapata iránti elkötelezettségüket kívánják kifejezni a szervezők).

tovább »

Megismerhető-e a múlt?

Kováts Judit

2010. február 23. kedd

A múlt mindig is központi része volt az életemnek, a szakmám, a hivatásom és a szenvedélyem a mai napig. Levéltárosként két évtizeden keresztül hivatásszerűen kutattam a különböző korszakokat, az utóbbi években azonban, a forrásokon alapuló történettudománnyal szemben, egyre inkább az oral history felé fordultam, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy megragadjuk az élő emlékezetet, amíg még lehet.

tovább »

Ami igazán lényeges

Mogyorósi László

2010. február 19. péntek

„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” – gondolta Péter, elsőéves magyar-történelem szakos hallgató, és ha nem lett volna olyan nyomott hangulatban, bizonyára mosolyt csal arcára a felismerés, hogy itt a strandon Saint-Exupéry regényének szállóigévé vált mondata különös aktualitással bír. A testek pőrék, és a lényeg valóban takarásban lapul – vagy éppen domborodik. Az elmúlt év szerelmi kudarca ráébresztette a könyvmoly bölcsészt, mi is igazán lényeges az életben. Timi most új barátjával éppen a tengerparton tölti a forró napokat, míg ő ezen a vidéki strandon méregeti lopva a felhozatalt.

tovább »

Az elszabadult alany

Gerliczki András

2010. február 17. szerda

Kazárbokorban fordul a H35-ös. A buszmegálló közelében öreg, takaros porta kerítésénél csipkebokor áll. Rosa canina, avagy csipkerózsa, miszerint kutyarózsa. A bokor egyik fele a kertben, másik fele az utcán, középen a drótkerítés. Erős növény, két méter magas tüskegömb, némely ága gyermekcsukló-vastagságú. Tizenöt-húsz éve tán, hogy ledobta magáról a nemest, bizonyára gyenge volt az oltvány. Az első szabad évben buján nőni kezdett, tövét a kapa nem érte se innen, se onnan, s a csonkok mellett mindig hozott új ágakat. Aztán megszokhatták egyszerű, halványrózsaszín, ötszirmú virágait, ősszel tűzpiros bogyóit. Nincs már bántódása. Él, mert élni akar. Ágbogas lombja madarak menedéke, ő maga utca éke.

Párhuzamok

Kováts Judit

2010. január 11. hétfő
Párhuzamok

Néhány évvel ezelőtt úgy adódott, hogy egy hét leforgása alatt két ország két Károlyi kastélyában fordultam meg egymás után hamarjában. Nagykárolyba, az ősi fészekbe – lepusztult és elhanyagolt volt – egy delegációval látogattam, a pesti palotába – vörösben, zöldben, aranyban pompázott, márványburkolatai, kristálycsillárjai, velencei tükrei csillogtak, villogtak, ragyogtak, mint hajdanán – egy irodalmi fesztivál kedvéért mentem.
tovább »

Tojáséj

Gerliczki András

2009. december 17. csütörtök

Tenyérnyi fekete könyvben olvastam először. Egysoros, Weöres Sándortól. Talán a legrövidebb magyar vers, címe sincsen, csak törékeny teste. Ha kimondom, mindenki hallja a „h”-t. Pedig az nincsen. tovább »

töredékek egy talált kötetből

Nagy Zsuka

2009. december 16. szerda

Szeretem a pálinkát, ma reggel kóstoltam meg a több évvel ezelőtt a szeretőmtől kapott ágyas aszútörkölyt. Eszembe jutott a Sóstó, a Svájci-lak, a városban a Royal Szálló, a kis villamos, a konflisok, a kalapok, selyemruhák és öltönyök háza…

tovább »

A napsütötte sáv

Gerliczki András

2009. október 29. csütörtök

Hátam mögött koppanva zárul a váróterem fotocellás ajtaja. Lábam alatt már a kövezet szürkéje, ahogy az alkony színével kopottan, porosan összevegyül. Három lépésre fekszik egy ember. Mozdulatlanul, hanyatt. Majdhogynem nyugodtan, miként onnan három lépésre a padokon üldögélő utasok. Kimerevített filmkockában nézek körül, rémítő mozdulatlanság közepén. tovább »

v-i-d-o-o-r

Nagy Zsuka

2009. szeptember 30. szerda

Kinyílt az ajtó és bejött Ő, bohóckalapban és krumpliorral. Megölelt. Borszagát, borostáját több éve szeretem, életszeretetéből táplálkozom. tovább »

Keresés

Friss diskurzus

Interjú

Állandóan írjuk

  • Nagy Zsuka: privát idusa

    Ki vagyok én március 15.-én? Honnan és hogyan látom, érzem, ünneplem a forradalom és szabadságharc évfordulóját? – ezek a kérdések foglalkoztatják ebben az írásban Nagy Zsukát.

  • Lapis József: Megerőszakolni egy verset

    Új rovatunk első írása egy jelképerejű versről szól, és arról, hogy vajon meddig lehet élni és visszaélni a jelképekkel.

Irodalom

  • Térey János: Formaságok

    Térey János nagyszabású verses elbeszéléséből, a Protokollból közlünk részleteket – szépirodalom lapunk 2009.tél számából.

  • Nagy Zsuka: Befejezetlen akták

    2009/tél számunk Nagy Zsuka verseivel indul, melyek a test, a nemiség problémakörét járják körül versparafrázisok, omázsok szűrőjén keresztül.

Kritika

Magazin

Esszé/Tanulmány