Gyorsposta

A véres(kezű) költők

Antal Balázs

2010. január 25. hétfő

Pár napig úgy tűnt, megvan a megoldás a magyar költészet egyik nagyon komoly, sőt, nem túlzás, égető problémájára: indult egy blog, mely megdöbbentően sok olvasót sodort a rajta közzétett versekhez. Volt bejegyzése, melyet állítólag több mint ötezren nyitottak meg, s száznál több kommentet számláltak hozzá. Márpedig 5000 olvasás éppen tízszer annyi, mint ahány példányban egy verseskötet megjelenik – mondjuk azé a költőé, akinek a verséről épp szó volt. És akkor arról még nem beszéltem, hogy ebből az ötszázból (ha ötszáz, gyakran kevesebb is), mennyi fogy el. Gondolhatnánk, hogy bebizonyosodott: mégiscsak van igény a versre. Hogy a netezők, és az ilyen nagy számból nyilvánvalóan, nagy részben nem irodalmár netezők, hát igen, nekik van igényük. tovább »

Újabb “Kertész-botrány”

Drótos Richárd

2009. november 15. vasárnap
Újabb “Kertész-botrány”

• Kertészt Imre Die Welt-ben megjelent interjúja (németül),

• és annak a Népszabadságban megjelent fordítása.

Megint felháborodtak, akik szeretnek felháborodni, okuk lett újra imrekertészezni. Megint verik a magyar értelmiségieket nemzetgyalázónak kikiáltó tamtamot. Messzire hangzik ezeknek a sámándoboknak a zaja, és jelzi minden európai értelmiséginek, hogy van, amiben a nyolcvanévesnek igaza volt. tovább »

Néhány erőtlen ellenérvre

Antal Balázs

2009. október 15. csütörtök

Irodalomesztétikánk, -szemléletünk, -történetünk, de mindenképpen értékítéletünk válságához egy röpke adalék:

az eredetit a még egyszer mellékelt linken el lehet olvasni), hogy a „Virágos katona igen”, hogy Gion két ifjúsági regénye „remekműgyanús”, hogy pályakezdésének munkái „káprázatosan érdekesek és innovatívak”, az Ezen az oldalon novellaciklus „elbűvölő és már-már műfajteremtő” – de azért pályája egyenetlenségei, alkotói kiégése, unalmas munkái okán, vagy, ahogy összefoglalóan mondja (mondják?), az, hogy „egész egyszerűen a saját epikus világán belül, vagy a maga mércéjével mérve” nem tartható elég erősnek, mégsem teszi lehetővé, hogy az utóbbi évtizedek legjelentősebb prózaírói között tartsuk számon. Mindezt BZA nem kommentálja, se semmiféle felhanggal nem kíséri.

Hm. Két remekműgyanús könyv, már-már műfajteremtő novellaciklus, káprázatosan érdekes és innovatív munkák, meg egy „igen”-elt regény, bármi is legyen az – és akkor mi van? Mondja vagy BZA, vagy az idézett irodalomtörténészek-kritikusok.

Volt középiskolai tanárom azt mondogatta, hogy a jelentős íróknak vannak jelentős műveik is. Úgy látszik, az is „csak”-ra cserélődik, és a vannakkal helyet cserél az új mondat szórendjében.

Ebben az értelemben vagy BZA-tól vagy bárki mástól őszinte kíváncsisággal és nagy szeretettel várjuk az elmúlt évtizedek legjelentősebb prózaíróinak nevét a szerkesztőségbe.

Hajrá Skócia!

Onder Csaba

2009. október 1. csütörtök

Sajnos nagyon ki fog kapni a Loki a Lyontól. Montalbano felügyelő egy vak férfi meggyilkolásának ügyében nyomoz. tovább »

Keresés

Friss diskurzus

Interjú

Állandóan írjuk

  • Nagy Zsuka: privát idusa

    Ki vagyok én március 15.-én? Honnan és hogyan látom, érzem, ünneplem a forradalom és szabadságharc évfordulóját? – ezek a kérdések foglalkoztatják ebben az írásban Nagy Zsukát.

  • Lapis József: Megerőszakolni egy verset

    Új rovatunk első írása egy jelképerejű versről szól, és arról, hogy vajon meddig lehet élni és visszaélni a jelképekkel.

Irodalom

  • k.kabai lóránt: Lítium

    k.kabai lóránt versét lapunk 2009.tél számának Úti füzetek rovatából közöljük.

  • Térey János: Formaságok

    Térey János nagyszabású verses elbeszéléséből, a Protokollból közlünk részleteket – szépirodalom lapunk 2009.tél számából.

Kritika

Magazin

Esszé/Tanulmány