Irodalom

Lítium

A lítium (nyelvújításkori magyar nevén: lavany) a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Li, rendszáma 3. Az I. főcsoportba, az alkálifémek közé tartozik. Elemi állapotban ezüstfehér színű, lágy, jól nyújtható könnyűfém, nedves levegő vagy víz hatására felületén sárga oxid- és nitridbevonat képződik. A legkönnyebb szilárd halmazállapotú elem. Főként hővezető ötvözetekben, akkumulátorokban, és hangulatbefolyásoló gyógyszerekben alkalmazzák.(…)
A természetben ásványi sók formájában előforduló elemet, a lítiumot gyógyszerként alkalmazzák bipoláris zavarban (mániás depresszió) szenvedő betegeknél, mely nagy áttörést jelentett ennek a betegségnek a kezelésében, mivel gyakran a depressziós időszakokban alkalmazott antidepresszánsok váltották ki a mániás epizódokat.(…)
A bipoláris betegek mániás tünetei 60%-ban javultak a lítium hatására, mely jelentősen jobb arány, mint a placebóval kezelteké. A lítium szedésével a mániás betegek mániás rohamai ritkulnak, bipoláris zavarnál megszűnnek a hangulatingadozások. A lítium szedésének abbahagyásakor nagy az esély a visszaesésre, ugyanis a lítium profilaktikus szer, vagyis a tünetek kifejlődését akadályozza meg. Így a klinikusok tanácsolják a lítium szedését a mániás tünetek megszűnésével is.
(A wikipédia vonatkozó szócikkeiből.)

tovább »

Formaságok

Nézd, Delfin boldogtalanságra termett.
A behatárolhatatlan pszichéje,
Az kormányozza sötét vizeken.
Tajtékzó ösztön… S némi tudatosság:
A fia nem véletlen szerzemény, pont
Donnertől. A kölyök mentette meg.”
„Más algoritmus, nagyon idegen…”
„Éppen ezért a legnagyobb kihívás.

Térey János nagyszabású verses elbeszéléséből, a Protokollból közlünk részleteket lapunk 2009.tél számában, melyet ezúton ajánlunk olvasóink figyelmébe
tovább »

Befejezetlen akták

2009/tél számunk  Nagy Zsuka verseivel indul, melyek a test, a nemiség problémakörét járják körül versparafrázisok, omázsok formájában. A verscsokor költőelődök és kortársak meg- illetve beidézésével, Nagy Zsuka sajátos, allúziókkal, hivatkozásokkal átszőtt versépítkezésében néhol merészen, néhol félénken mutat rá az irodalom több ezer éves alapmotívumára: hogy mégiscsak fontos, ha tagadjuk is, a testünk. Lapszámunkat ezekkel a versekkel ajánljuk olvasóink figyelmébe.

tovább »

Az orosz irodalom elfeledett nagyjai: Nyesztor Szerafimovics Szamobojáscsik

A következő írás, mely lapunk 2009/ősz számában jelent meg, folyóiratunk 2010. évi díjazottja.

„Nyesztor Szerafimovics Szamobojáscsik” – eme romantikus hangzású, beszélő név valójában írói álnév, szerzőnk ugyanis, mint Karl Ruprecht Ackerbäck született Pétervárott, egy baltikumi német serfőző és egy félig német, félig észt szobalány – törvénytelen – gyermekeként. E stigma végigkísérte életét, mikor a kormányzó elleni merényletet tervezték, még akkor is így förmedt rá Foma Pravdenszki az Összorosz Irgalom Szövetség likvidáló csoportjának vezetője: – „Te ne pofázz ebbe bele Szamobojáscsik, te csak egy fattyú vagy!”

tovább »

Lodövi

A következő novella, mely lapunk 2008/tavasz számában jelent meg, folyóiratunk tavalyi díjazottja.

Jó ember volt a Pityu, nem panaszkodott rá senki, csendben, rendben elvégzett az mindent, ötkor kelt, de nem ám az órára, hanem a természettel, kipattant az ágyból, mint akinek sürgős dolga akadt, és hát valóban sürgős dolga volt, mert megetetni a malacokat, plusz még az egész tyúkudvar, ez az ő dolga, az asszony bent, az ember kint, ettől élet az élet, egész hétvégéket el tudott tölteni a kertben, nem szólt egy árva szót sem, legfeljebb a dinnyéhez vagy a krumplibogárhoz, a feleségét is csak egyszer szidta meg, húsleves volt, ünnepi ebéd, de minek hívsz be, ha még forró, vedd tudomásul, egy jó háziasszony csak akkor szól, ha már az asztalhoz lehet ülni, azzal fuccs a születésnapi megemlékezésnek, a negyvenediket töltötte be épp a felesége, ő meg kiment, elmotozott még egy keveset a ribizlibokroknál, szerette a ribizlit, s annál is jobban a ribizlipálinkát, a pirosribizlit, ötkor kelt, kipattant az ágyból, öltözés, etetés, itatás, majd fel a kerékpárra, aminek mindenki a csodájára járt egy időben, hisz’ három elhasznált, tropára ment kempingből szerelte össze, mint a szivárvány, kék csomagtartó, világoszöld váz, az ülése meg citromsárga, jóhogy citromsárga, hát egy női bicikliről, a Dili Gabiéról szereztem, vágta rá, ha kérdezték a gyerekek, miért, ja, sárga, mert a sárgaházba való, helyeseltek a korán kelők a Teri Kocsmában, ahová Pityu munka előtt mindig betért, istenem, egy pirosribizlit, sóhajtotta Terikének, mert az a feles, az kellett, hogy el tudjon indulni a nap, nem iszom én kávét, jobb a pálinka, Dili Gabi meg jobban tenné, ha maga menne be a bolondok házába.

tovább »

Use Your Illusions

A Vörös Postakocsi szerkesztősége az ünnepek alatt felkerülő, az alkalomra született írásokkal kíván minden kedves olvasójának békés Karácsonyt és boldog új esztendőt!

(Ajánlott zene: Guns N’ Roses: Sweet Child O’ Mine)

Sokáig törtem a fejem azon, hogy mi legyen ebben a cikkben. Nem vagyok az a földtől másfél méterre elemelkedett fajta, nehezen menne nekem, ha a boldogságról és a szerelemről, a hétköznapok e csodáiról kellene írnom, mint az itt előttem szólóknak, ahogyan nehezemre esik az is, hogy magamról írjak – ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy mégis ki az, akit érdekelhet? (Már persze rajtam és a közvetlen családomon kívül – ám nekik épp elég az a dicsőség, ha nyomtatásban láthatják a nevemet egy-egy írásom felett. „Anyu, nézd! Itt a cikkem a 116. oldalon.”)

tovább »

M101

A Vörös Postakocsi szerkesztősége az ünnepek alatt felkerülő, az alkalomra született írásokkal kíván minden kedves olvasójának békés Karácsonyt és boldog új esztendőt!

Decemberi éjszaka. Hó helyett eső esett, párás az ég, csak a holdat látom, nincsenek csillagok. Pedig ott kell lenniük valahol a sötét ködökön, puha felhőkön túl. tovább »

Karácsonyi levél

A Vörös Postakocsi szerkesztősége az ünnepek alatt felkerülő, az alkalomra született írásokkal kíván minden kedves olvasójának boldog, békés Karácsonyt!

Azon túl, hogy megszentelt helyeink és megszentelt napjaink segítenek elfeledni, vagy legalább enyhíteni létbevetettségünket, megajándékoznak bennünket a találkozás, vagy az újrafelfedezés boldogságával. tovább »

Három lila és egy rózsaszín

A Vörös Postakocsi szerkesztősége az ünnepek alatt felkerülő, az alkalomra született írásokkal kíván minden kedves olvasójának boldog, békés Karácsonyt!

Viola napok. Bűnbánat. Fegyelem. Összeszedettség. Aztán mindig egy rózsaszín. tovább »

Egy adventi versemről, melyet már sosem fogok megírni

A Vörös Postakocsi szerkesztősége az ünnepek alatt felkerülő, az alkalomra született írásokkal kíván minden kedves olvasójának boldog, békés Karácsonyt!

Néhány évvel ezelőtt (kettő vagy három. Inkább három.) akartam írni egy verset Szingli advent címmel. Végül, ahogyan az összes többi versemet, nem írtam meg ezt sem, csak fejben csócsálgattam néhány sort belőle egy ideig, majd átadtam a feledésnek. Hogy miről szólt volna, és mi ihlette, arra viszont meglehetősen jól emlékszem. tovább »