Kritika

Móricz újraírva

Onder Csaba

2010. március 10. szerda
Móricz újraírva

Semmi meglepő nem lett volna abban, ha a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház direktora, Tasnádi Csaba, amolyan kötelező gyakorlatként leporolja kicsit az Uri murit, előveszi a Sári bírót, vagy felújítja a néhány éve éppen itt bemutatott táncjátékot, a Barbárokat. Meglepő módon nem ez történt. Tasnádi Csaba ugyanis felkért három kortárs szerzőt (Tasnádi Istvánt, Forgách Andrást, Pozsgai Zsoltot), hogy írjanak valami újat Móricz ürügyén. És felkért három rendezőt (Hargitai Ivánt, Koltai M. Gábort, és Bodolay Gézát), hogy kezdjenek ezzel valamit. A kötelező gyakorlat máris izgalmas fordulatokat vett.

tovább »

Verbális orgazmus instrumentális-manuális behatolással

Bódi Katalin

2010. március 8. hétfő
Verbális orgazmus instrumentális-manuális behatolással

Alain Robbe-Grillet Érzelmes regényének olvasásakor a felvágatlan könyv magunkévá tevése az iratvágó késsel vagy egyéb erre alkalmas eszközzel történő behatolás által szó szerint és tagadhatatlanul megtörténik, s nem engedi az olvasót elvonatkoztatni attól az akár közhelyesnek is tartható elgondolástól, miszerint az olvasás – az azt szükségképpen megelőző írással együtt – a szexuális aktus egyik allegóriája és/vagy alternatívája.

tovább »

Sport és irodalom összjátéka, avagy kultúratudomány rulez!

Gadóczi Ibolya

2010. március 5. péntek
Sport és irodalom összjátéka, avagy kultúratudomány rulez!

Aki figyelemmel kísérte a hazai irodalomtudomány változásait, annak nem okozhat meglepetést, hogy az utóbbi évtizedben egyre inkább teret követelnek és hódítanak azok az elemzések, amelyek az esztétikai tapasztalat medialitását hangsúlyozzák. tovább »

Megérteni az elfogadhatatlant

Csikós Judit

2010. március 3. szerda
Megérteni az elfogadhatatlant

Az Anyátlanokról elsőnek Kurt Vonnegut jutott eszembe, ahogy azt mondja: „Amit a felnőttek műveltek felnőttekkel (…), annak alapján semmi kétség nem maradt, hogy az emberi fajt ki kell irtani. Unalomig ismételgetni, amit a felnőttek gyerekekkel műveltek, már úgyszólván csak hab lenne a tortán.”

tovább »

Az apa és a fiú könyve

Antal Balázs

2010. február 25. csütörtök
Az apa és a fiú könyve

McCarthyt az érdekli, hogy a világból tökéletesen és teljesen kiemeljen egy apát meg egy fiút, a legszorosabb egymásra utaltságba helyezze el kettejüket, ráadásul úgy, hogy szinte valóságosan is egy világ válassza el őket egymástól: az apa emlékei még a le nem rombolt világról szólnak, gyerekkora, felnőtt élete jó része abban telt, a fiú viszont már a katasztrófa után született-cseperedett, az apa gyerekkorának alapszavai-kifejezései számára már jórészt ismeretlenek.

tovább »

A Bujtosi Bujdosó Étterem

Hasas Pasas

2010. február 18. csütörtök
A Bujtosi Bujdosó Étterem

Bujtos az én Bakonyom. Kevesebb a fa, hegyek sincsenek, körbeveszi a város, tenyérnyi hely, elbújni nem lehet, mégis: vadkacsa költ a zsombékos nád között, a tó mellett füves térség a sétához, focihoz, kutyafuttatáshoz. A víz szélén megállva mindig jut pár nyugodt perc, háttal a városnak, háttal a gondoknak. Futó Rózsával erre kerekezvén számtalanszor megálltam itt pihenni, lélegezni, céltalanul bámészkodni, hogy aztán haladjak tovább a körúton át (ha éppen délidő van, akkor a Bujtos utca felé). Az étterem – nevéhez illően – kis időre elrejt a világ elől. A belvároshoz közeli, mégis csendes utca közepén az utcafronti terméskő lábazat és az ívelt ablakok nyugodt méltósága fogadja a betérni szándékozót. tovább »

A próba pózai

Antal Balázs

2010. február 16. kedd
A próba pózai

Mostanság, ha valaki kitartóan követi a sorra megjelenő fiatal író/költő antológiákat, a minden egyes kötet kritikai recepciójában mantraszerűen zsolozsmázott tétel ellenére már kellene, hogy valamit lásson abból, milyen is lesz az elkövetkező idők irodalma. Magam, ha jól számolom, az „antológia-dömpingből” négyet láttam – a Próbaidő a második, amelyről van szerencsém írni, s ennek két szerzője szerepelt a másik általam recenzált kötetben is (A meghajlás művészete, melyet a Korunk adott ki Kolozsváron 2008-ban, a kritika pedig az Alföld 2009/12-es számában olvasható). Ezekből csak annyit látok, hogy egy darabig talán még mindig érdemesebb lesz inkább irodalmakról beszélni. tovább »

Bod-mod a neten

Drótos Richárd

2010. február 15. hétfő
Bod-mod a neten

Testmódosítás, testváltoztatás, body modification, body alteration vagy bod-mod. Divatos, sokszor hallott fogalmak, de miről beszélünk, amikor ezeket a kifejezéseket használjuk? Milyen ágazatai ismertek ma a bod-modnak a világban, Magyarországon, Európában és a tengerentúlon? Miből ered a testmódosítás ősi hagyománya? Vannak-e az ilyen beavatkozásoknak veszélyei? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik ez az írás. (Vigyázat! Képanyaga miatt csak felnőtt olvasóinknak javasoljuk a cikk megnyitását!)

tovább »

Aki szó szerint a levegőbe beszél

Miklós Eszter Gerda

2010. február 10. szerda
Aki szó szerint a levegőbe beszél

Szerkesztőségünk tagjainak szavazatai alapján A Vörös Postakocsi Díját 2010. február 4-én a Művész Stúdióban hárman vehették át a 2009-es évfolyamban közölt írásaikért: szépirodalmi publikációiért Csabai László, tanulmányaiért, irodalomtörténeti értekezéseiért Mester Béla, színházi esszéiért Miklós Eszter Gerda. A héten a laudációkat és a díjazottak írásait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Befejezésül Miklós Eszter Gerda kritikáját és Bódi Katalin laudációját olvashatják.

tovább »

A Lugas Étterem

Hasas Pasas

2009. december 15. kedd
A Lugas Étterem

Vegyük például a harcsapaprikást! Vegyük! – bólintok, s magam elé képzelem, mint Steinmann, a jó tanuló a csonka gúlát. De hát milyen is legyen? Zsindelyes birspálinka röpteti a gondolatom (enyhe gyümölcsösség, sóhajnyi fanyarság, tiszta, száraz íz). Meglepetést várok, könnyű halat, s jaj! ne túl sósat, ne túl savanyút, ne túl fűszerest, ne túl paradicsomost, ne túl paprikás’t. Míg az étel megérkezik, hadd dúdolom a harcsa dalát: „Jaj, a harcsa én vagyok, / Nyelek, nyelek, mert hal vagyok, / De most aztán harapok: / Mert a harcsa én vagyok.” tovább »

Keresés

Friss diskurzus

Interjú

Állandóan írjuk

  • Nagy Zsuka: privát idusa

    Ki vagyok én március 15.-én? Honnan és hogyan látom, érzem, ünneplem a forradalom és szabadságharc évfordulóját? – ezek a kérdések foglalkoztatják ebben az írásban Nagy Zsukát.

  • Lapis József: Megerőszakolni egy verset

    Új rovatunk első írása egy jelképerejű versről szól, és arról, hogy vajon meddig lehet élni és visszaélni a jelképekkel.

Irodalom

  • Térey János: Formaságok

    Térey János nagyszabású verses elbeszéléséből, a Protokollból közlünk részleteket – szépirodalom lapunk 2009.tél számából.

  • Nagy Zsuka: Befejezetlen akták

    2009/tél számunk Nagy Zsuka verseivel indul, melyek a test, a nemiség problémakörét járják körül versparafrázisok, omázsok szűrőjén keresztül.

Kritika

Magazin

Esszé/Tanulmány