Kritika
Móricz újraírva
Onder Csaba
Semmi meglepő nem lett volna abban, ha a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház direktora, Tasnádi Csaba, amolyan kötelező gyakorlatként leporolja kicsit az Uri murit, előveszi a Sári bírót, vagy felújítja a néhány éve éppen itt bemutatott táncjátékot, a Barbárokat. Meglepő módon nem ez történt. Tasnádi Csaba ugyanis felkért három kortárs szerzőt (Tasnádi Istvánt, Forgách Andrást, Pozsgai Zsoltot), hogy írjanak valami újat Móricz ürügyén. És felkért három rendezőt (Hargitai Ivánt, Koltai M. Gábort, és Bodolay Gézát), hogy kezdjenek ezzel valamit. A kötelező gyakorlat máris izgalmas fordulatokat vett.
Verbális orgazmus instrumentális-manuális behatolással
Bódi Katalin
Alain Robbe-Grillet Érzelmes regényének olvasásakor a felvágatlan könyv magunkévá tevése az iratvágó késsel vagy egyéb erre alkalmas eszközzel történő behatolás által szó szerint és tagadhatatlanul megtörténik, s nem engedi az olvasót elvonatkoztatni attól az akár közhelyesnek is tartható elgondolástól, miszerint az olvasás – az azt szükségképpen megelőző írással együtt – a szexuális aktus egyik allegóriája és/vagy alternatívája.
Sport és irodalom összjátéka, avagy kultúratudomány rulez!
Gadóczi Ibolya
Aki figyelemmel kísérte a hazai irodalomtudomány változásait, annak nem okozhat meglepetést, hogy az utóbbi évtizedben egyre inkább teret követelnek és hódítanak azok az elemzések, amelyek az esztétikai tapasztalat medialitását hangsúlyozzák. tovább »
Megérteni az elfogadhatatlant
Csikós Judit
Az Anyátlanokról elsőnek Kurt Vonnegut jutott eszembe, ahogy azt mondja: „Amit a felnőttek műveltek felnőttekkel (…), annak alapján semmi kétség nem maradt, hogy az emberi fajt ki kell irtani. Unalomig ismételgetni, amit a felnőttek gyerekekkel műveltek, már úgyszólván csak hab lenne a tortán.”
Az apa és a fiú könyve
Antal Balázs
McCarthyt az érdekli, hogy a világból tökéletesen és teljesen kiemeljen egy apát meg egy fiút, a legszorosabb egymásra utaltságba helyezze el kettejüket, ráadásul úgy, hogy szinte valóságosan is egy világ válassza el őket egymástól: az apa emlékei még a le nem rombolt világról szólnak, gyerekkora, felnőtt élete jó része abban telt, a fiú viszont már a katasztrófa után született-cseperedett, az apa gyerekkorának alapszavai-kifejezései számára már jórészt ismeretlenek.
A Bujtosi Bujdosó Étterem
Hasas Pasas
Bujtos az én Bakonyom. Kevesebb a fa, hegyek sincsenek, körbeveszi a város, tenyérnyi hely, elbújni nem lehet, mégis: vadkacsa költ a zsombékos nád között, a tó mellett füves térség a sétához, focihoz, kutyafuttatáshoz. A víz szélén megállva mindig jut pár nyugodt perc, háttal a városnak, háttal a gondoknak. Futó Rózsával erre kerekezvén számtalanszor megálltam itt pihenni, lélegezni, céltalanul bámészkodni, hogy aztán haladjak tovább a körúton át (ha éppen délidő van, akkor a Bujtos utca felé). Az étterem – nevéhez illően – kis időre elrejt a világ elől. A belvároshoz közeli, mégis csendes utca közepén az utcafronti terméskő lábazat és az ívelt ablakok nyugodt méltósága fogadja a betérni szándékozót. tovább »
A próba pózai
Antal Balázs
Mostanság, ha valaki kitartóan követi a sorra megjelenő fiatal író/költő antológiákat, a minden egyes kötet kritikai recepciójában mantraszerűen zsolozsmázott tétel ellenére már kellene, hogy valamit lásson abból, milyen is lesz az elkövetkező idők irodalma. Magam, ha jól számolom, az „antológia-dömpingből” négyet láttam – a Próbaidő a második, amelyről van szerencsém írni, s ennek két szerzője szerepelt a másik általam recenzált kötetben is (A meghajlás művészete, melyet a Korunk adott ki Kolozsváron 2008-ban, a kritika pedig az Alföld 2009/12-es számában olvasható). Ezekből csak annyit látok, hogy egy darabig talán még mindig érdemesebb lesz inkább irodalmakról beszélni. tovább »
Bod-mod a neten
Drótos Richárd
Testmódosítás, testváltoztatás, body modification, body alteration vagy bod-mod. Divatos, sokszor hallott fogalmak, de miről beszélünk, amikor ezeket a kifejezéseket használjuk? Milyen ágazatai ismertek ma a bod-modnak a világban, Magyarországon, Európában és a tengerentúlon? Miből ered a testmódosítás ősi hagyománya? Vannak-e az ilyen beavatkozásoknak veszélyei? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik ez az írás. (Vigyázat! Képanyaga miatt csak felnőtt olvasóinknak javasoljuk a cikk megnyitását!)
Aki szó szerint a levegőbe beszél
Miklós Eszter Gerda
Szerkesztőségünk tagjainak szavazatai alapján A Vörös Postakocsi Díját 2010. február 4-én a Művész Stúdióban hárman vehették át a 2009-es évfolyamban közölt írásaikért: szépirodalmi publikációiért Csabai László, tanulmányaiért, irodalomtörténeti értekezéseiért Mester Béla, színházi esszéiért Miklós Eszter Gerda. A héten a laudációkat és a díjazottak írásait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Befejezésül Miklós Eszter Gerda kritikáját és Bódi Katalin laudációját olvashatják.
A Lugas Étterem
Hasas Pasas
Vegyük például a harcsapaprikást! Vegyük! – bólintok, s magam elé képzelem, mint Steinmann, a jó tanuló a csonka gúlát. De hát milyen is legyen? Zsindelyes birspálinka röpteti a gondolatom (enyhe gyümölcsösség, sóhajnyi fanyarság, tiszta, száraz íz). Meglepetést várok, könnyű halat, s jaj! ne túl sósat, ne túl savanyút, ne túl fűszerest, ne túl paradicsomost, ne túl paprikás’t. Míg az étel megérkezik, hadd dúdolom a harcsa dalát: „Jaj, a harcsa én vagyok, / Nyelek, nyelek, mert hal vagyok, / De most aztán harapok: / Mert a harcsa én vagyok.” tovább »



A lapszám Szerepfelfogás és történelmi tapasztalat címmel új tanulmányokat ad közre a kortárs magyar irodalom két neves szerzőjének, a marosvásárhelyi Kovács András Ferenc költőnek és Láng Zsolt írónak a munkásságáról. Miklós Eszter Gerda és Áfra János a Vidor Fesztiválról és Krasznahorkai László legújabb művéről értekeznek kritikáikban, Garai Péter a modern építészet nyíregyházi örökségéről ír, Darvasi Ferenc pedig arról beszélget, mit is jelent a család, a foci és a város egy Szpari szurkolónak. A szépirodalmi rovatban a Vidor Fesztiválon Kötelezők röviden, avagy 111 hírhedt regény címen bemutatott paródiaest szerkesztett szövegei olvashatóak, Grecsó Krisztián, Antal Balázs, Csabai László, Gerliczki András, Horváth Orsolya, János István és Karádi Zsolt tollából. Mogyorósi László nyíregyháza testvérvárosában, Iserlohnban járva írta naplóját, a lap gasztrokritikusa (Hasas Pasas) pedig rézbőrűnek álcázva magát az Irány Colorado Étterem roston sültjeit tesztelte, új drótszamarának, Futó Rózsának nyergéből.
Nyári számunkban olvasható a friss Rotary-díjas Darvasi László előszava Krúdy Gyula Franciaországban megjelent novellaválogatásához, írások a Borbély Szilárd verseire készült Halotti pompa c. színházi előadásról, tanulmány Mogyorósi László költészetéről. Közüljük a SZIRT kritikai beszélgetés-sorozatának legutóbbi, Nagy Zsuka kötetéről folyt diskurzusának írásos változatát, tanulmányokat Szabó Pál társadalomábrázolásáról és régészettel valamint történettudománnyal foglalkozó blogokról. Szépirodalmi rovatában Jász Attila, Balogh Péter, Ayhan Gökhan, Komor Zoltán, Fecske Csaba, Kácsor Zsolt és Kováts Judit írásai olvashatók többek közt.


