Étterem
A Bujtosi Bujdosó Étterem
Hasas Pasas
Bujtos az én Bakonyom. Kevesebb a fa, hegyek sincsenek, körbeveszi a város, tenyérnyi hely, elbújni nem lehet, mégis: vadkacsa költ a zsombékos nád között, a tó mellett füves térség a sétához, focihoz, kutyafuttatáshoz. A víz szélén megállva mindig jut pár nyugodt perc, háttal a városnak, háttal a gondoknak. Futó Rózsával erre kerekezvén számtalanszor megálltam itt pihenni, lélegezni, céltalanul bámészkodni, hogy aztán haladjak tovább a körúton át (ha éppen délidő van, akkor a Bujtos utca felé). Az étterem – nevéhez illően – kis időre elrejt a világ elől. A belvároshoz közeli, mégis csendes utca közepén az utcafronti terméskő lábazat és az ívelt ablakok nyugodt méltósága fogadja a betérni szándékozót. tovább »
A Lugas Étterem
Hasas Pasas
Vegyük például a harcsapaprikást! Vegyük! – bólintok, s magam elé képzelem, mint Steinmann, a jó tanuló a csonka gúlát. De hát milyen is legyen? Zsindelyes birspálinka röpteti a gondolatom (enyhe gyümölcsösség, sóhajnyi fanyarság, tiszta, száraz íz). Meglepetést várok, könnyű halat, s jaj! ne túl sósat, ne túl savanyút, ne túl fűszerest, ne túl paradicsomost, ne túl paprikás’t. Míg az étel megérkezik, hadd dúdolom a harcsa dalát: „Jaj, a harcsa én vagyok, / Nyelek, nyelek, mert hal vagyok, / De most aztán harapok: / Mert a harcsa én vagyok.” tovább »
A Tirpák csárda
Hasas Pasas
A pacalról csak szeretettel, szelíden! Ahogy a hentespulton elterül. Ahogy hófehér bolyhos frottírtörölközőt vagy gömbölyded és kecses női úszósapkát formáz. Ahogy négy-öt óra főzés után átadja magát neked. Ahogy magához engedi a mangalicazsírt, ahogy taszítja az étolajat. Ahogy harapásod alatt az enyhén csípős szafttal végképp elvegyül. A pacal – mint minden konyhai nyersanyag – bizalmi kérdés. tovább »



A lapszám Szerepfelfogás és történelmi tapasztalat címmel új tanulmányokat ad közre a kortárs magyar irodalom két neves szerzőjének, a marosvásárhelyi Kovács András Ferenc költőnek és Láng Zsolt írónak a munkásságáról. Miklós Eszter Gerda és Áfra János a Vidor Fesztiválról és Krasznahorkai László legújabb művéről értekeznek kritikáikban, Garai Péter a modern építészet nyíregyházi örökségéről ír, Darvasi Ferenc pedig arról beszélget, mit is jelent a család, a foci és a város egy Szpari szurkolónak. A szépirodalmi rovatban a Vidor Fesztiválon Kötelezők röviden, avagy 111 hírhedt regény címen bemutatott paródiaest szerkesztett szövegei olvashatóak, Grecsó Krisztián, Antal Balázs, Csabai László, Gerliczki András, Horváth Orsolya, János István és Karádi Zsolt tollából. Mogyorósi László nyíregyháza testvérvárosában, Iserlohnban járva írta naplóját, a lap gasztrokritikusa (Hasas Pasas) pedig rézbőrűnek álcázva magát az Irány Colorado Étterem roston sültjeit tesztelte, új drótszamarának, Futó Rózsának nyergéből.
Nyári számunkban olvasható a friss Rotary-díjas Darvasi László előszava Krúdy Gyula Franciaországban megjelent novellaválogatásához, írások a Borbély Szilárd verseire készült Halotti pompa c. színházi előadásról, tanulmány Mogyorósi László költészetéről. Közüljük a SZIRT kritikai beszélgetés-sorozatának legutóbbi, Nagy Zsuka kötetéről folyt diskurzusának írásos változatát, tanulmányokat Szabó Pál társadalomábrázolásáról és régészettel valamint történettudománnyal foglalkozó blogokról. Szépirodalmi rovatában Jász Attila, Balogh Péter, Ayhan Gökhan, Komor Zoltán, Fecske Csaba, Kácsor Zsolt és Kováts Judit írásai olvashatók többek közt.


